Nabateusok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A nabateusok az észak-arábiai karavánkereskedők népe, akik komoly gazdagságot értek el a dél-arábiai áruknak a Földközi-tenger országaiba szállításával. I. e. 312-ben Antigonosz, Nagy Sándor utóda sikertelenül próbálkozott fővárosuk, Petra elfoglalásával. Királyaik megőrizték függetlenségüket a Szeleukida Birodalommal szemben is. I. e. 96-ban III. Aretasz nevű királyuk elfoglalta Damaszkuszt, i. e. 66-ban megostromolta Jeruzsálemet, hódításait azonban nem tudta megtartani. Ezután a nabateusok a Római Birodalom szövetségesei és vazallusai lettek, májd Traianus 106-ban a királyságot Arabia néven provinciává szervezte. Területül ezidőben a Sínai-félszigeten túl a Vörös-tenger partvidékét Leuce Cornéig foglalta magába. Ebben a kikötőben és Hedzsrában vették át a kereskedők az arab tömjént és mirrhát, a perzsa gyöngyöt, az indiai fűszereket és illatszereket és a kínai selymet. A nabateusok az arámi nyelvet használták felirataikon. Fontosabb isteneik Duszaresz termékenységisten és Allat, az Esthajnalcsillag harcias istennője voltak. Fontosabb emlékeik: a Petra környékén lévő sziklába vájt síremlékek és templomok stílusukban az egyiptomi, asszír és görög motívumok egyszerű keverékétől a magasan fejlett hellenisztikus kifejezésmódig változatos képet mutatnak.

[szerkesztés] Források

• Ókori Lexikon I–VI. kötet, szerk. Pecz Vilmos, Franklin Társulat, Budapest 1904.